Képzeld el, milyen lehetett az, amikor őseink először birtokukba vették a tüzet! Még a legerősebb vadállatok is ösztönösen félnek tőle, meleget ad a hideg éjszakákon, könnyebben ehetővé (sőt, ízletesebbé) teszi a húst - és ez csak az első három direkt felhasználási mód. A tűz olyan hatalmat jelentett az ember kezében, amellyel egyetlen más faj sem rendelkezett. Olyasmi történt a Föld nevű bolygón, amire azelőtt sosem volt példa: sorra gyúltak a tábortüzek az éjszakában.
Ha végiggondoljuk, az elmúlt százezer év technikai fejlődése vagy így, vagy úgy, de a tűz - a fizikai energia - birtokba vételéről, kiismeréséről, használatáról szólt. Először megtanultuk mi magunk meggyújtani (Ki tud ma egy erdő közepén, gyufa nélkül tüzet csiholni?), majd rájöttünk, hogy bizonyos kövek megolvadnak a tűzben és éles, gyilkos fegyverek formálhatók belőlük. A vaskorszak kovácsaira valóságos mágusokként tekintettek az avatatlanok, hiszen látszólag a tűzből varázsolták elő a fémet. Ahogy egyre tovább tökéletesedett a fém megmunkálása, idővel magába a fémbe zártuk be a tüzet, gőzgépet alkottunk belőle, majd robbanómotort, végül rakétát. Az emberi elme immár atomi szinten igyekszik irányítani a tüzet, hidegfúzióról álmodik.
Ez azonban csak a történet fele. Mert amíg a tűz mágusai a lángokban rejtőző energiával kísérleteztek, megint mások rájöttek, hogy ugyanaz a tűz, ugyanaz az energia ott bújik meg az emberi agyban is, mai szóhasználattal élve: gondolataink valójában neuronsejtjeink energia-kisüléseinek mintázatai. Sámánok, jógik és táltosok kísérelték meg uralmuk alá hajtani ezt a másik tüzet, az elme tüzét. Módszereik a dobolástól a pszichedelikus növények fogyasztásáig igen széles skálán mozogtak, megéléseiket, tapasztalataikat pedig a világ mitológiái őrzik.
Ezzel a gondolattal pedig el is jutottam odáig, miért 'Az Elme Tábortüzei' címet választottam blogomnak. Mert amíg a tüzet, mint fizikai jelenséget már mesteri szinten manipuláljuk, addig az emberi psziché megismerésében körülbelül ott tartunk jelenleg, mint mikor a törzs babonás áhítattal gyűlt a tüzet gyújtó sámán köré. Jelenleg sötétség vesz minket körül, és még csak most kezdek el kigyúlni az elme tábortüzei.
Persze könnyen meglehet, hogy egykor világosság volt, csak az anyagi világ bűvöletében kihunyt ez a belső fény. Lehet, hogy egykor mesterei voltunk az elménknek, száz százalékos tudatosságban éltünk. Akárhogy volt is, jelenleg a többség tudatlanul szenved csak sorsa, családja, kultúrája béklyóiban, nem ura saját életének. Még a fejében lévő gondolatokról sem képes eldönteni, azok sajátjai vagy készen gyártott sablonok csupán. Az elme sötétjében pedig olyan démonok bujkálnak, amelyek mellett a nagy barna medve csak játékmaci. Ha mozifilmjeinket modern mítoszoknak, az elme kivetüléseinek tekintjük, akkor a legrémisztőbb horrorfilmjeinken végigtekintve már látható, miféle démonokról van szó.
Itt ülünk tehát az elme tábortüzei mellett, már most is számtalan eszközzel tudjuk manipulálni – jóga, ayahuasca, NLP, kávé, meditáció, LSD – de az a megérzésem, töredékét sem látjuk még a lehetőségeinknek. Évezredek babonáit, téveszméit és kulturális neurózisait kell még kitisztítanunk belőle, hogy egyáltalán el merjünk indulni befelé.
